Ranakpur egy falu, amely az Aravalli-hegy buja, zöld völgyében található Rajasthan, Pali kerületében. Ez ad otthont az egyik legnagyobb és legfontosabb Dzsain templom komplexumnak Indiában, amely mintegy 48.000 négyzetméternyi területen fekszik és 29 csarnoka, 80 kupolája és 1444 márványoszlop tartja, mindegyikük bonyolultan és művészien faragott, és nincs kettő egyforma közöttük.

A Ranakpur Dzsain templomot egy gazdag dzsain üzletember építtette Dharma Shah, a liberális és tehetséges Rádzsput uralkodó, Rana Kumbha védnöksége alatt a XV. században. A helyi legenda szerint, Dharma Shah-nak égi látomása volt, amelyet követően elhatározta, hogy épít egy templomot Adinath, a dzsain vallás alapítója tiszteletére.

Amikor Dharma Shah tájékoztatta Rana Kumbha uralkodót a tervéről, a király nem csak egy telket adott neki, hogy felépítse a templomot, hanem azt is tanácsolta, hogy építsen egy községet a helyszín közelében.

A templom és a település építése egyszerre kezdődött. A város a Ranakpur nevet Rana Kumbha király után kapta. A templom állítólagos költsége 10 millió rúpia volt és több, mint ötven évig építették. Az egész épület finom, csipkeszerű faragványokkal és geometrikus mintákkal borított. A kupola koncentrikus sávokkal faragott és a konzolok, amelyek összekapcsolják a kupola alapját és a tetejét, az istenségek alakjaival vannak borítva.

„ A bonyolultság, a hatalmas kiterjedés és a templom fennköltségének ellenére, az építészeti egyensúly és a szimmetria a legkevésbé sem mesterkélt" olvasható egy a templomról szóló leírásban a Ranakpurtemple.com weboldalon.

„ A művészi szobrok -amelyek elszórva találhatóak, mint a drága ékszerek-, vagy a számtalan díszes főkapu, vagy a füzérek a parányi és finom faragásokkal, illetve a számtalan elegáns és magasztos oszlop és a számos templomtorony - amely egyedi mintát rajzol az égen-, mindezen spirituális művészeti alkotásokat, ha valaki megközelíti, szinte megelevenednek, és a látogató nem törődve semmi mással, extázisba kerül, mintha a fenséges Isteni boldogság szállta volna meg.” A legnagyobb különlegessége ennek a templomnak a végtelen számú pillére.

„Bármelyik irányba is fordítjuk a tekintetünk, oszlopokkal, nagy, kicsi, széles, keskeny, díszes vagy sima pillérekkel találkozunk. De a zseniális tervező elrendezte mindezt oly módon, hogy egyik sem akadályozza meg, hogy a zarándoknak Isteni látomása lehessen. A templom minden sarkából könnyen megtekinthető az Úr képe. Ez a számtalan pillér idézte elő azt a népi hiedelmet, hogy a templomban mintegy 1444 pillér található.”

Két évszázadon keresztül - a nehéz időket megelőzően-, a templom az imádság jelzőfénye volt. A XVII. században az egész régiót háború sújtotta. Attól tartva, hogy a szobrokat meggyalázzák, a papok elrejtették őket a templom alatti pincékbe és elmenekültek a térségből. A megszálló erők megrongálták a templomot, majd elhagyták, azonban a papok soha nem tértek vissza. A templom hanyatlásnak indult és fokozatosan az elemek átvették a hatalmat.

Egy időben, Ranakpur menedéket nyújtott a dakoitáknak, és senki sem merte kockázatni, hogy bemerészkedjen. Csak körülbelül a XX. század első negyedévében ismerték fel az emberek, hogy mérhetetlen bűn az, hogy hagyják az épület szépségét, a vallásosságát elenyészni, ezt követően a templomot a korábbi pompájában helyreállították.